Jó helyen jársz, mert itt az Egészséges Csokoládéról olvashatsz részletesen! Egyed és Légy Egészséges! :)
Sohasem fogjuk megtudni, hogyan fedezték fel, hogy a trópusi Theobroma cacao fa hüvelyében található termésből ital készíthető.
A kakaó növény története az i. sz. 600 körüli időkig, Yucatan dzsungelébe és a Maya birodalomba vezethető vissza, bár a történet valószínűleg ennél is régebbi lehet. Az bizonyos, hogy Mexikó őslakói ebben az időben már foglalkoztak kakaócserje ültetvények megművelésével. A kakaóbab már ebben az időben is értékes cikknek számított, fizetőeszközként és szertartások kellékeként használták. Sőt, a szemeket megpörkölve és ledarálva a port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű szubsztanciát ünnepélyesen meg is itták. Az italt chocolatl-nak nevezték.
A 13. század elejére azonban a mayák és toltékok hatalmát a teljes Közép-Amerikát leigázó aztékok uralma váltotta fel. A legyőzött törzseket arra kötelezték, hogy hódolatuk jeléül kakaóbabot adjanak legyőzőiknek. A 16. századra a chocolatl immár Montezuma azték uralkodó kedvenc italává vált. A csokoládé erre az időre vonatkozó története az azték legendakincs része.
Quetzalcoatl az őslakó mexikóiak tollas kígyóistene volt. A levegő uraként tisztelt istentől az emberek olyan tudást kaptak, mely magasabb szintű létezést tett számukra lehetővé. Ő tanította meg az embereket a csillagok útjának követésére, tőle kapta az ember a naptárt. Megmutatta, hogy lehet egy bizonyos vadon termő növény pelyhes csomóiból fonalat sodorni és vásznat szőni. Megtanította őket a jade kő és a tollból készült köpeny viselésére. És ami a legfontosabb: tőle kapta az ember az istenek eledelét és italát: a kukoricát és a csokoládét.
Quetzalcoatl
A legenda szerint a világos bőrű, szakállas király, Quetzalcoatl, az istenek leszármazottja, egy ellenséges király, Tezcatlipoca csábítására ivott a varázsitalból, amely ahelyett, hogy a király ígérete szerint egy távoli királyságba repítette volna, megfosztotta őt isteni bátorságától és hatalmától. Quetzalcoatl kénytelen volt elhagyni népét, kincseit eltemette, csodálatos kakaófáit pedig tüskés mesquitocserjékké változtatta. Ezután a tengerpartra, birodalma keleti határához utazott, oda, ahol ma Veracruz áll, majd egy kígyókból készült tutajon tengerre szállt. Mielőtt elhagyta országát, Quetzalcoatl ígéretet tett népének, hogy ugyanonnan, amerre eltűnt előlük, Ce Acatl évében visszatér hozzájuk. Ez az ígéret később nagy szerencsétlenséget hozott az aztékokra.
A konkvisztádorok Ce Acatl éve az 1519-es évnek felelt meg. Ez volt az az év, amikor spanyol hódítók egy csoportja, Hernando Cortés vezetésével kötött ki Mexikóban. A kor divatja szerint szakállt viselő, világos bőrű Cortés-ban az aztékok a népéhez visszatért Quetzalcoatl istent látták.
Cortés és Montezuma II
A spanyolokat az azték uralkodó, Montezuma palotájába vezették, és chocolatl itallal kínálták. A híres chocolatl ital volt az egyetlen ital, amit az uralkodó fogyasztott. Elkészítése meglehetősen bonyolult és hosszú folyamat volt, kínálása tehát nagy megtiszteltetésnek számított. Egy történész leírása szerint a chocolatl italról a következőket tudhatjuk:
“A chocolatl vaníliával és más fűszerekkel ízesített főzet, mézsűrűségű habos anyaggá elkészítve, mely fokozatosan olvad el a szájban. Hidegen fogyasztották. Az italt, ha ezt az anyagot egyáltalán italnak nevezhetjük, arany kelyhekben szolgálták fel, aranyból vagy finoman megmunkált teknőcpáncélból készült kanalakkal. Az uralkodó rendkívüli módon kedvelte, már csak az elfogyasztott mennyiségekből ítélve is: naponta nem kevesebb, mint ötven korsó chocolatl készült kizárólag saját maga részére, míg a királyi udvar számára további kétezer korsó volt engedélyezve.”
A spanyolok sohasem láttak még ilyet, ráadásul az ital maga túlságosan sűrű, keserű és csípős főzetnek tűnt. Mivel azonban a chocolatl szemmel láthatólag igen előkelő dolog volt, Cortés elrendelte egy spanyol kakaóültetvény kialakítását, hogy ezen a cserekereskedelemben jól használható kakaóbabot termesszenek. Ezután az azték birodalom másfajta kincsei olyan hatalmas vonzerőt gyakoroltak Cortésre, hogy immár a királyság meghódítása lett a célja. Az első kakaóbabot 1528-ban hozta Cortés Spanyolországba, annak a kincsnek a részeként, amelyet Quetzalcoatl népétől hódított el. Amikor a spanyol konkvisztádorok 1519-ben földet értek Mexikóban, igen nagy hatással volt rájuk a chocolatl előkelősége. A dátum nemcsak a dél-amerikai spanyol hódításnak, hanem a kakaó világhódító útjának a kezdetét is jelzi.
Hogy ízletesebb legyen, a spanyolok a chocolatl-t cukorral készítették, de általában még így sem voltak elragadtatva tőle. A papok egy része pedig azért tekintett gyanakodva a kakaóra, mert úgy gondolták, hogy az felkorbácsolja a szenvedélyeket.
A spanyolok fél évszázadon át megőrizték a kakaó és a chocolatl titkát, noha a kakaó nagyritkán, utazó barátok tarisznyájában a Pireneusok vidékén túlra is eljutott. A spanyol világuralom hanyatlásával más országok is kezdtek tudomást szerezni a kakaóról, melynek fogadtatása azonban nem volt mindig kedvező.
1569-ben V. Pius pápa a chocolatl-t olyan kellemetlennek találta, hogy szerinte “az ital fogyasztása nem jelenti a böjt megszegését”, és szerinte egyáltalán nem valószínű, hogy bárkinek is szokásává válhat az ital “élvezete”. Még rosszabb, amit a holland és angol kalózok tettek az elfogott spanyol hajókon talált kakaóval: az értéktelen rakománynak tekintett kakaót egyszerűen a tengere öntötték.
A kakaó titka Európában csak a 17. században terjedt el. 1615-ben Ausztriai Anna, III. Fülöp spanyol király lánya feleségül ment XIII. Lajos francia királyhoz. Franciaország új királynőjével együtt új italt is kapott, a chocolatl-t, amely rövid időn belül divatossá vált az udvarban, majd népszerűsége Mária Terézia spanyol hercegnő és XIV. Lajos 1660-ban történt házasságkötése után tovább nőtt.
Kávéház csokoládé fogyasztókkal
Az 1650-es évekre a csokoládéivás szokása elérte Angliát is. A 17. század közepén Angliában már több kávéház működött, melyekhez 1657-ben csatlakozott az első olyan hely is, ahol a chocolatl ital szenvedélyének hódolhattak. A kávéházak már ekkor komoly népszerűségnek örvendtek a nagyközönség körében, míg a chocolatl-t nemesebb italnak, arisztokratikusabb finomságnak tekintették, noha eközben sok kávéház is árulta az új italt. A híres angol naplóíró, Samuel Pepys 1664 novemberében beszámol arról, hogy egy kávéházban járva jocolatte-t ivott, ami igen jó volt.
A csokoládéházak a kávéházakhoz hasonló szerepet kezdtek betölteni: politikusok, művészek, írók és más divatos személyiségek által látogatott klubok formálódtak köréjük. Két ilyen klub volt a White és a Cocoa Tree. Mindkét hely egészen a 18. századig népszerű találkozóhelynek számított, melyről gyakran tettek említést a kor költőinek és íróinak műveiben is. Addison, Steel és Gibbon gyakran jelentek meg ezekben a klubokban. Anna királynő uralkodásának idején (1665-1714) a Cocoa Tree nevű klub az akkori politikai pártok egyikének, a konzervatív Toryk találkozóhelyeként vált ismertté. Ugyanez a klub 1745-re a Stuart-pártiak főhadiszállásává vált a sikertelenül végződött Jakobita felkelés idején, mely a Stuart dinasztia (II. Jakab) számára próbálta visszaszerezni az angol trónt.
A 17. század vége felé a chocolatl már Belgiumban, Németországban és Svájcban is népszerű, sőt további főpapi támogatást kapott, amikor is Brancaccio bíboros 1662-ben egy hosszú évekig tartó vita lezárásaként ismételten kijelentette, hogy a folyadék fogyasztás (azaz a csokoládé ivás) nem számít a böjt megszegésének.
A 18. század elején I. Frigyes orosz cár kemény importvámokat vezetett be a kakaóra. Nagy Frigyes még ennél is szigorúbb lépést tett: egyszerűen betiltotta a kakaó nyilvános kereskedelmét. Ugyanabban az időben, amikor az oroszországi kakaókereskedelem szigorú korlátozás alá esett, Angliában a hatóságok úgy találták, hogy a befolyó adók révén a kakaó kereskedelme komoly állami bevételeket jelenthet. 1724-ben I. György törvénybe iktatta azt a rendeletet, amely egy font kakaóra 20 shilling büntetést rótt ki, amennyiben az áruról hiányzott az adó megfizetését jelző bélyeg.
1755 körül a kakaó másodszor is átkelt az Atlanti-óceánon, útja ezúttal Észak-Amerikába vezetett. Bár a kakaó valószínűleg már ezelőtt is megtalálható volt Amerikában, a 18. század közepe mindenképpen kiemelkedő időszak, hiszen az Újvilág gyarmatosítóinak erőteljes kakaókereskedelme éppen ebben az időben kezdődött. Hajók indultak a Karib-tengerre, hogy az itt felvett kakaóbab rakományokat a gyarmatokra szállítsák.
A 18. században fogyasztott ital és a ma ismert csokoládé íze között még mindig nagy a különbség: az akkori chocolatl ital zsíros és habos, ráadásul igen nehezen emészthető volt. Az ital ízletességével kapcsolatos problémát a holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaó sajtológépe javította meg: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a zsíranyag egy részét.
C. J. van Houten
Van Houten ezenkívül azt is felismerte, hogy a kakaó íze alkáli sók hozzáadásával tovább javítható. Az eljárás (melyet bevezetőjének tiszteletére dutching-nak neveznek) semlegesíti a kakaóban jelenlévő savakat, és lehetővé teszi még több zsíranyag kivonását, ezáltal szárazabb, porszerűbb anyagot kapunk, amelyből kellemesebb és könnyebben emészthető ital készíthető. Van Houten munkája nyomán nyílt meg a mai étcsokoládé kialakulásához vezető út. Ezért van az, hogy annak, aki csokoládét fogyaszt, mindig édes a lehelete. (Dr. Stephanie Blancardi, 1705)
A 19. század a kakaó-feldolgozás és csokoládégyártás igazi forradalmát hozta. A század elején a kakaó-feldolgozás csak kis mennyiségeket érintő iparág volt. Szilárd csokoládétömböket készítettek, melyeket azonban főleg a csokoládé ital előállításához használtak fel. Olykor előfordult ugyan, hogy ezt a fajta csokoládét megették, de ezt kellemesnek aligha találták, mert az anyag konzisztenciája és íze elég durva volt. A század végére azonban a technika és a feldolgozási módszerek fejlődésének köszönhetően a mai csokoládétól alig különböző étcsokoládé is megszületett.
A maihoz hasonló első étcsokoládé megszületésétől azonban kanyarodjunk vissza Angliába, és ismerkedjünk meg egy Joseph Storrs Fry nevű kvékerrel.
Joseph Storrs Fry
Az első angliai kakaófeldolgozó üzem 1728-ban létesült Bristolban, egy bizonyos Walter Churchman vezetésével. Az üzem kiváltságlevelét II. Györgytől kapta. Vagy húsz évvel később egy kvéker, Joseph Fry megvásárolta Walter Churchman üzemét a kakaógyártás szabadalmi jogával együtt, így ezentúl neki is joga volt a kakaó előállítására. 1787-ben bekövetkező halála után tevékenységét özvegye, Anna, és fiuk, az első Joseph Storrs Fry folytatta.
Joseph Storrs Fry három fiát, Josephet, Francist, és Richardot is bevonta a üzletbe, és ettől kezdve a vállalkozás a J S Fry & Fiai néven működött. Mindezidáig a csokoládét kizárólag kakaóból és cukorból készítették, és a kész termék egy viszonylag durva, keserű massza volt. 1847-ben azonban Joseph Storrs Fry van Houten sajtolókészülékének segítségével kikísérletezni kezdett a kakaóvaj, a kakaómassza és a cukor vegyítésével. Munkáját siker koronázta: egy eddig még soha nem ízlelt finom csokoládét sikerült létrehoznia. Joseph Storrs Fry elkészítette a világ első valódi étcsokoládéját.
British Cocoa and Chocolate Company
1919-ben a J. S. Fry & Sons és a Cadbury összeolvadásával létrehozták a British Cocoa and Chocolate Company-t (Brit Kakaó és Csokoládé-gyártó Vállalat) 1935-re Fry teljesen beolvadt a Cadbury-be, és bár cége már nem létezik, a modern étcsokoládé feltalálójának nevét a Fry”s Chocolate Cream ma is őrzi.
Egy svájci csokoládégyáros is fontos szerepet játszott a modern csokoládégyártás kialakulásában. Rodolphe Lindt a berni székesegyház közelében működtette csokoládégyárát. Lindt a termék minőségének javítása érdekében állandóan kísérletezett: új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. 1880-ban megpróbálkozott egy adag csokoládé több napon át tartó készítésével, mialatt a meleg csokoládémasszát folytonosan kevergették egy keskeny főzőteknőben. A kísérlet meglepő eredménnyel járt: a sima állagú, finom csokoládéban nyoma sem volt az addig a leggondosabban finomított csokoládéban is megmaradó szemcsés szerkezetnek. Lindt felfedezte a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak (vagy konsolásnak) nevezett csokoládéfinomítást.
Lindt
A lelkes újító további próbálkozásai során további kakaóvajat adott a masszához, melynek eredményeként sima és könnyen olvadó, ún. fondant csokoládét kapott. Talán túlzás nélkül nevezhetjük Lindt-et a modern csokoládé atyjának.
A flavonoidok elnevezés egy vegyületcsoportot jelöl, melynek tagjai hasonló alapvázzal rendelkeznek (flavon, izoflavon, stb.), melyhez különböző helyeken OH (hidroxil-), illetve CH3O- (metoxi-) csoportok kapcsolódnak.
A flavonoidok főként a gyümölcsök héjában, magjában, vagy pl. a szőlő kocsányában találhatók meg. 1936-ban Rusznyák és Szentgyörgyi igazolták, hogy a növényekben
esszenciális szerepük van, az emberi szervezetben vitaminszerű hatással rendelkeznek. További kedvező élettani hatásuk közül kiemelhető az antibakteriális, féregellenes, májvédő, vírusellenes hatás, streptococcus mutánsok, glükozil transzferáz enzimeinek gátlása, fogszuvasodás gátlás, lipoxigenáz függő peroxidáció gátlása, kórokozó közvetített antitumor hatás: citotoxikus hatás, tumor promóció gátlása, xantin-oxidáz és mono-aminoxidáz enzimek
gátlása, égés/hámsérülés esetén hámosodás serkentése.
A flavonoidok fiziológiai hatásairól fontos tudni, hogy főleg az emésztő- és keringési rendszerben hatnak. Inaktiválják a szabadgyököket, a biomembránok foszfolipid rétegében gátolják a lipidperoxidációt, csökkentik az oxidált LDL arányát, azaz csökkentik az arteriosclerosis veszélyét. Gátolják a thrombocyta aggregációt, csökkentik a thrombus képződést. Fokozzák az érfalak stabilitását. Igazolt a daganatellenes hatásuk, elősegítik az Evitamin regenerációját, növelik a C-vitamin és a ß-karotin szintet, csökkentik a serum triglycerid szintet. Hepatoprotectiv, illetve fényvédő hatással rendelkeznek. Szerepük van az arachidonsav metabolizmusban, gyulladáscsökkentők. Csökkentik a diabetes mellitus hosszú távú szövődményeit, továbbá antivirális, antibakteriális, antiallergén hatással rendelkeznek.
ORAC érték – Oxigéngyök Abszorbciós Kapacitás
Az ORAC érték megmutatja az élelmiszerek antioxidáns tartalmát
Az ORAC (Oxygen Radical Absorbance Capacity = Oxigéngyök Abszorbciós /elnyelő/ Kapacitás) egy nemzetközileg elfogadott szabványrendszer az élelmiszerek és táplálék-kiegészítők antioxidáns kapacitásának mérésére.
Több száz különböző antioxidáns létezik, melyek magukban foglalják a vitaminokat, ásványi anyagokat, aminosavakat, enzimeket és a növényi antioxidánsokat. Mivel a tudósok sem ismerik minden növény antioxidáns összetevőjét, kifejlesztettek egy tesztet, amely kimutatja egy anyag teljes antioxidáns kapacitását. Ez az ORAC teszt.
Az ORAC érték pontosan megmutatja egy bizonyos élelmiszer, kiegészítő vagy összetevő szabadgyök pusztító és semlegesítő képességét.
Minél magasabb az ORAC érték, annál jobb antioxidánsról beszélünk. Vagyis, minél magasabb az ORAC érték, a szóban forgó élelmiszer, ital, gyümölcs, táplálék-kiegészítő, vitamin vagy kémiai anyag annál hatékonyabban képes lassítani az öregedési folyamatot, valamint gátolni a betegségek kialakulását.
Napi javasolt ORAC egység
A táplálkozástudósok napi kb. 5.000 ORAC egységnyi élelmiszer fogyasztását javasolják. Mindazonáltal amikor valaki nagyobb mértékben van kitéve a szabadgyökök károsító hatásának (sportol, dohányzik, egészségtelenül táplálkozik stb.), a javasolt ORAC egység a dupláját is elérheti!
Az ORAC teszt forrása
Az élelmiszerek antioxidáns tulajdonságának (ORAC érték) bevizsgálásáért a Brunswick intézet – egy világviszonylatban elismert, független amerikai laboratórium – felelős, amely az antioxidánsok elemzésére specializálódott.
“…Hollenberg professzor, a Harvard Orvostudományi Egyetemről, igen nagy jelentőségűnek tartja a ‘kakaóvitamint’, amit felfedezett. Úgy véli, hogy a benne található epicatechin olyan fontos, hogy a vitaminok közé kell besorolni, és felfedezés jelentősége minimum a penicillin és az érzéstelenítő felfedezéséhez mérhető…”
A fekete csokoládé előnyére szól, hogy növeli az antioxidánsok, így például az epicatechin előfordulását a vérplazmában. Ezek az anyagok védelmezik az infarktustól a szívet, minthogy a testben jelen lévő, sejtkárosító oxigénmolekulákat, a szabad gyököket semlegesítik.
Az Epicatechin egy erős antioxidáns, aminek inzulinhoz hasonló hatása van és erősíti a keringési rendszert.
A tiszta epicatechin egy szagtalan fehér por. Az epicatechin egy flavonoid, ami a flavonoidok csoportjához tartozik. Számos növényben megtalálható, így különösen nagy mennyiségben a kakaóban, a teában és a szőlőben.
Mielőtt megismerkednénk az antioxidánsokkal, fontos tisztázni, mik azok a szabad gyökök:
Szabad gyökök: nagy reakcióképességű, rövid életű molekulák, amelyek képesek a testünkben található fehérjék, zsírok és még a DNS károsítására is. A testünk sejtjeiben található DNS minden nap körülbelül 75 ezer támadást kap a szabad gyököktől. A legtöbb sérülést a testben található javító enzimek helyre tudják állítani, de az a kevés sérülés, amit nem sikerül kijavítani, az idő múlásával halmozódik, és fokozhatja a szokásos öregedési folyamattal járó problémákat.
A szabad gyökök a sejtek atommagjait körülvevő elektronpárok szökevényei. Azért károsak, mert párjuk után kutatva az ép sejtekből vonják el a hiányzó elektront, amit rögtön fel is falnak, s ezzel elindítják az oxidációs folyamatot.
A szabad gyökök képződése természetes élettani folyamat; sejtjeink az anyagcsere során tápanyagokat égetnek, az oxidáció melléktermékei a szabad gyökök. A betegség elleni védekezés során is szerepet kapnak, például a vírusok és baktériumok elpusztításához a sejt egyes részecskéi maguk képezik az oxidánsokat. A vírusfertőzésekre jelentkező általános tünetekért is részben ők a felelősek. A szabad gyököknek szerepe a régi, elöregedett sejtek kiválasztásában és elpusztításában is nélkülözhetetlen.
Olykor azonban a szervezetben a különböző környezeti és életmódbeli tényezők hatására a szükségesnél több szabadul fel belőlük. A túltermelést kiválthatja például
Amikor a szervezet fokozottan ki van téve e bántalmaknak, szabad gyökök nagy mennyisége árasztja el a testet, és az egyébként ártalmatlan oxidánsok megkezdik tombolásukat, és rombolnak mindent, amivel kapcsolatba kerülnek.
A szabad gyököket nem csak a szívbetegségekkel, de a rákkal és a korai öregedéssel is összefüggésbe hozták.
Az antioxidánsok azok a molekulák, melyek megakadályozzák a szervezetben a mindennapi élet során felhalmozódott szabad gyökök sejtkárosító hatását.
A leginkább ismert ilyen anyagok a C- és az E-vitamin. A béta-karotin, lutein és a likopin az antioxidáns karotinoidok családjába tartoznak, és gyümölcsökben, zöldségekben találhatjuk meg őket. A szelén, amely egy alapvető ásvány, a szervezet glutation peroxidáz és más antioxidánsok termeléséhez szükséges. Néhány antioxidáns, mint pl. a koenzim Q10 és az alfa-lipidsav megtalálhatók az ételekben, de a szervezet is előállítja ezeket.
Mivel a tudósok sem ismerik minden növény antioxidáns összetevőjét, kifejlesztettek egy tesztet, amely kimutatja egy anyag teljes antioxidáns kapacitását. Ez az ORAC teszt.
ORAC = Oxygen Radical Absorbance Capacity; Szabad gyök megkötő képesség, mely megmutatja egy bizonyos élelmiszer szabadgyök-pusztító és -semlegesítő képességét. Minél magasabb az ORAC érték, annál jobb antioxidánsról beszélünk. Vagyis, minél magasabb az ORAC érték, a szóban forgó élelmiszer, ital, gyümölcs, táplálék-kiegészítő, vitamin vagy kémiai anyag annál hatékonyabban képes lassítani az öregedési folyamatot, valamint gátolni a betegségek kialakulását.
A napi bevitelre ajánlott antioxidáns mennyisége városban lakók részére 10 000 – 12 000 ORAC.
Az ORAC egy nemzetközileg elfogadott szabványrendszer az élelmiszerek és táplálék-kiegészítők antioxidáns kapacitásának mérésére.
Több száz különböző antioxidáns létezik, melyek magukban foglalják:
A legjobb 10 antioxidáns tartalmú gyümölcs és zöldség:
|
gyümölcs |
ORAC / 100g |
. |
zöldség |
ORAC / 100g |
| Aszalt szilva |
5.770 |
. | Kelkáposzta |
1.770 |
| Gánátalma |
3.307 |
. | Fokhagyma |
1.662 |
| Mazsola |
2.830 |
. | Spenót |
1.260 |
| Fekete áfonya |
2.400 |
. | Tök |
1.150 |
| Földi szeder |
2.036 |
. | Kelbimbó |
980 |
| Tőzegáfonya |
1.750 |
. | Párolt spenót |
909 |
| Eper |
1.540 |
. | Brokkoli |
890 |
| Málna |
1.220 |
. | Céka |
840 |
| Szilva |
949 |
. | Avokádó |
782 |
| Narancs |
750 |
. | Paprika |
710 |
Mennyi a szervezet napi antioxidáns szükséglete?
A táplálkozástudósok szerint napi kb. 5.000 ORAC értékű élelmiszer már biztosítja a szervezet alapvető antioxidáns szükségletét. Ez természetesen csak a “normál körülményekre” vonatkozik.
Egészségünk helyreállításának és megőrzésének szempontjából javasolt naponta 10-12000 ORAC értékű élelmiszer fogyasztása.
“Túl lehet adagolni” az antioxidánsokat?
Szerencsére lehetetlen az antioxidánsok túladagolása, igazából már az 5000-res ORAC érték bevitele is sok odafigyelést és jó minőségű táplálékkiegészítőket igényel. Táplálékkiegészítők és vitaminok nélkül ma már szinte lehetetlen annyi zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, ami antioxidáns szükségletünk fedezéséhez szükséges!
Dr. Richard Cutler nyilatkozata, az Anti-Aging Research Department the National Institutes of Health, Wash. D.C. igazgatójaként
“A szervezetünkben fenntartott antioxidánsok mennyisége, egyenes arányban áll azzal, hogy milyen hosszan és egészségben élünk.”
Az élelmiszerek és a Xocai csokoládék antioxidáns-tartalmát a Brunswick Laboratories vizsgálja. Ez a szervezet igazolja, hogy a Xocai csokoládék a legmagasabb antioxidáns tartalmú táplálékok közül az elsők között foglal helyet.
További információ az Antioxidánsokról: Egészségügy.Info
BBC dokumentumfilm (első rész):
BBC dokumentumfilm (második rész):
A szabad gyökök károsak, testünkben a megszokott anyagcsere folyamatok melléktermékeiként jelennek meg.
Folyamatosan képződnek táplálékunk oxidációja során a sejtekben az oxigén lebontásánál, illetve az élethez nélkülözhetetlen energia képzésénél (az oxigén páratlan elektronjaiból képződnek). A szabad gyökök külső behatások eredményeként is jelentkezhetnek:
